Ismerős a helyzet, amikor egy kerti partin mindenki békésen beszélget, egyvalaki viszont folyamatosan a lábait csapkodja a vérszívók miatt? Sokan úgy gondolják, hogy a „édes vér” tehet róla, de a tudomány ennél sokkal összetettebb válaszokat ad a jelenségre. A kutatók évtizedek óta vizsgálják, mi tesz bizonyos embereket valóságos szúnyogmágnessé a többiekhez képest. Nem csupán egyetlen tényezőn múlik a rovarok sikere, hanem kémiai jelek bonyolult együttesén, amit akaratlanul is kibocsátunk.
A kilélegzett szén-dioxid szerepe
A legfontosabb jelzés, ami elárulja a jelenlétünket a természetben, a légzésünk során távozó szén-dioxid. A szúnyogok speciális érzékszerveikkel akár harminc méterről is megérzik ezt a gázt a levegőben. Minél többet lélegzünk ki belőle, annál könnyebben találnak ránk a sötétben is.
Éppen ezért a nagyobb testtömegű felnőttek vagy a várandós nők gyakrabban válnak célponttá, hiszen ők több szén-dioxidot bocsátanak ki a környezetükbe. Az intenzív fizikai aktivitás szintén növeli a kilégzés gyakoriságát, így a futók vagy kertészkedők is népszerűbbek a rovarok körében. Nem véletlen, hogy a kisgyerekeket statisztikailag ritkábban bántják, mint a mellettük álló felnőtteket. A gázfelhő gyakorlatilag egy láthatatlan útvonalat rajzol a szúnyogok számára a forrásig. Ez az elsődleges szűrő, amin keresztül a rovarok kiválasztják a potenciális áldozatokat a távolból.
A bőrünkön élő baktériumok közössége
Amikor a szúnyog közelebb ér, már nem csak a gázokra, hanem a bőrünk egyedi illatára is figyel. Ezt az illatot elsősorban a bőrünkön élő mikroszkopikus élőlények, a baktériumok határozzák meg. Minden ember bőre egyedi ökoszisztémával rendelkezik, ami vonzó vagy éppen taszító lehet a rovarok számára.
A kutatások szerint azok az emberek, akiknek a bőrén sokféle baktérium él, de egyik típus sem dominál túlságosan, kevésbé vonzóak a szúnyogoknak. Ezzel szemben, ha bizonyos baktériumcsoportok nagy számban vannak jelen, az kifejezetten hívogató lehet a vérszívóknak. A baktériumok az izzadság összetevőit bontják le, és közben olyan illatanyagokat termelnek, mint például a tejsav vagy az ammónia. Ezek a vegyületek adják meg azt a jellegzetes aromát, ami alapján a rovar végül dönt. Érdekes módon a lábunkon élő baktériumflóra gyakran a legvonzóbb célpontot jelenti számukra.
Ez az oka annak, hogy egyesek hiába zuhanyoznak le alaposan, rövid időn belül újra célponttá válnak a szabadban. A mikrobiomunkat ugyanis nem lehet egyszerűen lemosni a szappan segítségével. Ez egy mélyebben gyökerező biológiai adottságunk, amely velünk marad egész életünkben.
Az edzés és a testhőmérséklet vonzereje
A szúnyogok hőtérképet is használnak a tájékozódáshoz, így a melegebb testeket hamarabb észreveszik a hűvösebb környezetben. Amikor sportolunk, a testhőmérsékletünk megemelkedik, ami a rovarok számára egyértelmű jelzés az életre. Ezt kombinálva az izzadsággal, szinte ellenállhatatlan koktélt alkotunk a számukra a nyári estéken. A mozgás közben felszabaduló tejsav és egyéb anyagok messziről jelzik a bőséges táplálékforrást.
Nem csak a belső hőmérséklet, hanem a bőr felszíni hője is számít a leszállás pillanatában. A rovarok a legmelegebb pontokat keresik, ahol az erek közelebb futnak a bőrfelszínhez. Ezért tapasztalhatjuk, hogy gyakran a bokánál vagy a csuklónál próbálkoznak a legtöbbet. A sötét színű ruházat szintén elnyeli a hőt, ami tovább növeli a láthatóságunkat a hőkamerás látásuk számára.
A genetika és a vércsoport meghatározó ereje
Sokan gyanítják, és a tudomány is megerősítette, hogy a vércsoportunk sem mindegy a szúnyogoknak a választásnál. Statisztikák szerint a nullás vércsoportú embereket kétszer olyan gyakran csípik meg, mint az A vércsoportúakat. A B vércsoportúak valahol a kettő között helyezkednek el ezen a népszerűségi listán. A szúnyogok képesek érzékelni azokat a kémiai jeleket, amelyeket a bőrünkön keresztül bocsátunk ki a vérünk összetételéről.
A genetika azonban nem áll meg a vércsoportnál, hiszen az anyagcserénk sebessége is öröklött tulajdonság. Vannak, akik genetikailag több olyan vegyületet termelnek, amelyek természetes módon riasztják a rovarokat.
Jelenleg is folynak olyan kutatások, amelyek ezeket a természetes riasztóanyagokat próbálják pontosan azonosítani. Ha sikerülne ezeket szintetizálni, új generációs szúnyogriasztók készülhetnének a jövőben. Addig is marad a genetikai lottó, amin sajnos nem mindenki nyerhet. Ez a tudás segít megérteni, miért nem működik mindenkinél ugyanaz a védekezési módszer.
Bár bosszantó lehet, hogy mi vagyunk a környék legnépszerűbb célpontjai, a tudomány segít megérteni az okokat. A szén-dioxid, a bőrbaktériumok, a testhő és a genetika együttese határozza meg a sorsunkat a szabadban. A jövőben ezek az ismeretek elvezethetnek a személyre szabott védekezési technológiákhoz. Addig is érdemes világos ruhát viselni és kerülni az intenzív mozgást a szúnyogok legaktívabb időszakaiban. A megértés az első lépés a hatékonyabb védekezés felé a természetben.
