A komposztálás egy ősi, mégis rendkívül modern és környezettudatos eljárás, amelynek során a konyhai és kerti szerves hulladékot értékes, tápanyagokban gazdag humusszá alakítjuk át. Ez a „kertész aranya” nemcsak a talaj szerkezetét javítja és a növények egészséges növekedését segíti elő, de jelentősen csökkenti a háztartási hulladék mennyiségét is, hozzájárulva ezzel a fenntarthatóbb életmódhoz. A komposztálás egyáltalán nem bonyolult folyamat, és a közhiedelemmel ellentétben nem feltétlenül büdös vagy helyigényes. Megfelelő technikával akár egy kis kertben vagy egy városi erkélyen is sikeresen készíthetünk saját komposztot.
A komposztálás alapja a megfelelő alapanyagok összegyűjtése, amelyeket két fő csoportra oszthatunk: zöld és barna anyagokra. A zöld anyagok a nitrogénben gazdag, nedvesebb összetevők, mint például a zöldség- és gyümölcsmaradékok, a kávézacc, a teafű, a levágott fű és a friss zöld növényi részek. Ezek biztosítják a lebontást végző mikroorganizmusok számára a szükséges „üzemanyagot”. A barna anyagok a szénben gazdag, szárazabb összetevők, mint például a lehullott falevelek, a száraz fű, a faágak aprítéka, a fűrészpor, a tojáshéj, valamint a kartonpapír és az újságpapír (kivéve a színes, fényes felületűeket). Ezek biztosítják a komposzt megfelelő szerkezetét és levegőzését.
A sikeres komposztálás kulcsa a zöld és barna anyagok megfelelő aránya. Az ideális arány körülbelül 25-30 rész szén (barna) egy rész nitrogénhez (zöld). A gyakorlatban ezt legegyszerűbben úgy érhetjük el, ha térfogatra nagyjából fele-fele, vagy kétharmad-egyharmad arányban keverjük a barna és zöld anyagokat. Ha a komposzt túl nedves és büdös, az a túl sok zöld anyagra utal, ilyenkor több barna anyagot kell hozzáadnunk. Ha a lebomlás túl lassú és a halom száraz, akkor több zöld anyagra és esetleg egy kis vízre van szükség.
Vannak olyan anyagok is, amelyeket szigorúan tilos a komposztba tenni, mert azok vonzzák a kártevőket, kellemetlen szagokat okoznak, vagy betegségeket terjeszthetnek. Ilyenek a hús- és halmaradékok, a tejtermékek, a zsírok és olajok, a főtt ételmaradékok, a beteg, fertőzött növényi részek, a húsevő állatok (kutya, macska) ürüléke, valamint a vegyszerrel kezelt növények és a gyommagvak. Ezek elkerülésével biztosíthatjuk, hogy a komposztunk egészséges és jó minőségű legyen.
Komposztálás a kertben
A kerti komposztálás legegyszerűbb módja a komposztprizma vagy komposzthalom létrehozása. Ehhez válasszunk egy félreeső, árnyékos helyet a kertben, amely közvetlenül a talajon van, hogy a földből érkező hasznos élőlények, mint a giliszták és a mikroorganizmusok, könnyen bejuthassanak a komposztba. A komposztálás megkezdéséhez helyezzünk alulra egy réteg durvább, szellős barna anyagot, például gallyakat, hogy biztosítsuk a levegőzést. Erre kezdjük el rétegezni a zöld és barna hulladékot, mintha egy lasagnét készítenénk.
A lebomlási folyamat felgyorsítása és a szagok elkerülése érdekében fontos a komposzt rendszeres átforgatása. Egy vasvilla segítségével hetente vagy kéthetente forgassuk át a halmot, hogy a külső részek bekerüljenek a forróbb, aktívabb belső részbe, és hogy a komposzt elegendő oxigénhez jusson. A komposzt nedvességtartalmát is érdemes ellenőrizni; ideális esetben olyan nedvesnek kell lennie, mint egy kifacsart szivacs. Ha túl száraz, locsoljuk meg egy kevés vízzel, de kerüljük a túlöntözést.
A komposzt érési ideje több tényezőtől is függ, például az alapanyagoktól, a halom méretétől és a gondozás gyakoriságától, de általában 3-12 hónapot vesz igénybe. Az érett komposzt sötétbarna színű, földillatú és morzsalékos szerkezetű, az eredeti alapanyagok már nem ismerhetők fel benne. Az érett komposzt felhasználás előtt érdemes átrostálni, hogy a még le nem bomlott nagyobb darabokat eltávolítsuk. Ezeket a darabokat visszatehetjük az új komposzthalom alapjához, hogy „beoltsuk” azt a szükséges mikroorganizmusokkal.
A kerti komposztáláshoz használhatunk keretes komposztálókat is, amelyek lehetnek fából, fémhálóból vagy újrahasznosított műanyagból. Ezek a keretek segítenek egyben tartani a halmot, rendezettebb megjelenést biztosítanak, és megkönnyítik a rétegezést és a forgatást. A háromrekeszes rendszer különösen hatékony: az első rekeszbe gyűjtjük a friss anyagokat, a másodikban zajlik az aktív bomlás, a harmadikban pedig az érett komposzt pihen. Ez a módszer lehetővé teszi a folyamatos komposztkészítést és -felhasználást.
Komposztálás a balkonon
A városi környezetben, erkélyen vagy teraszon élőknek sem kell lemondaniuk a komposztálásról, számukra léteznek speciális, kis helyigényű megoldások. Az egyik ilyen a gilisztakomposztálás, vagy más néven vermikomposztálás. Ehhez egy speciális, több tálcából álló gilisztakomposztáló ládára és komposztgilisztákra (pl. vörös trágyagiliszta) van szükség. A giliszták rendkívül hatékonyan és gyorsan alakítják át a konyhai zöldhulladékot értékes gilisztahumusszá, amely az egyik legjobb természetes tápanyagforrás a növények számára. A folyamat során egy tápanyagokban gazdag folyadék, a gilisztatea is keletkezik, amelyet vízzel hígítva kiváló folyékony tápoldatot kapunk.
A gilisztakomposztáló szagtalan, tiszta és kis helyen is elfér, így ideális beltéri vagy erkélyen történő használatra. A gilisztákat rendszeresen kell „etetni” apróra vágott zöldség- és gyümölcsmaradékokkal, kávézaccal és teafűvel, de a citrusféléket, a hagymát és a fokhagymát csak mértékkel adjuk nekik. Fontos, hogy a ládában megfelelő legyen a nedvességtartalom és a szellőzés, és óvjuk a rendszert a szélsőséges hőmérsékletektől. A gilisztakomposztálás egy lenyűgöző biológiai folyamat, amelynek megfigyelése önmagában is élményt jelent.
Egy másik modern városi megoldás a Bokashi komposztálás, amely egy anaerob (levegőtől elzárt) fermentációs eljárás. Ez a Japánból származó módszer egy speciális, légmentesen záródó vödörben történik, amelyhez egy Bokashi korpát, vagyis jótékony mikroorganizmusokkal beoltott starter anyagot kell használni. A Bokashi előnye, hogy a hagyományos komposztálással ellentétben a hús- és tejtermékek, valamint a főtt ételmaradékok is komposztálhatók vele, ráadásul a folyamat gyors és szagmentes.
A Bokashi vödörben az ételmaradékokat rétegezzük a korpával, és minden réteget alaposan lenyomkodunk, hogy kiszorítsuk a levegőt. A vödör alján lévő csapon keresztül rendszeresen le kell engedni az erjedés során keletkező savanykás szagú folyadékot, a Bokashi teát, amely hígítva szintén kiváló tápoldat, hígítatlanul pedig hatékony lefolyótisztító. Körülbelül két hét erjedés után a vödör tartalma még nem hasonlít a kész komposztra, hanem egy „előkomposzt” állapotban van. Ezt az anyagot a kertben a földbe kell ásni, vagy virágfölddel kell elkeverni egy nagyobb edényben, ahol néhány hét alatt alakul át teljesen érett, tápanyagdús talajjá.
A kész komposzt felhasználása
Az érett komposzt egy rendkívül sokoldalú anyag, amellyel jelentősen javíthatjuk a kertünk vagy a cserepes növényeink talajának minőségét. A komposzt javítja a talaj szerkezetét, lazábbá teszi az agyagos talajt és növeli a homokos talaj vízmegtartó képességét. Emellett tele van a növények számára nélkülözhetetlen tápanyagokkal és hasznos mikroorganizmusokkal, amelyek elősegítik az egészséges gyökérfejlődést és növelik a növények ellenálló képességét a betegségekkel és kártevőkkel szemben. A komposzt használatával csökkenthetjük vagy akár teljesen elhagyhatjuk a műtrágyák használatát.
A komposztot felhasználhatjuk talajtakaróként (mulcsként) a növények körül. Egy 2-5 cm vastag rétegben elterítve segít megőrizni a talaj nedvességét, megakadályozza a gyomok növekedését, és lassan, fokozatosan adja le a tápanyagokat a talajba. Ez a módszer különösen hasznos a veteményeskertben, a virágágyásokban és a fák, cserjék körül. A mulcsozás emellett védi a talajt a szélsőséges hőmérsékletektől is.
A komposztot belekeverhetjük a kerti ágyások vagy a magaságyások földjébe ültetés előtt, hogy feltöltsük a talaj tápanyagtartalmát. Arra ügyeljünk, hogy a komposztot ne ássuk túl mélyre, mert a hasznos élőlények a talaj felső, oxigéndús rétegében a legaktívabbak. A legjobb, ha a talaj felső 10-15 cm-es rétegébe dolgozzuk be. Ez a módszer kiváló alapot biztosít az új növények számára.
Cserepes és balkonládás növények számára is készíthetünk saját, tápanyagdús virágföldet komposzt felhasználásával. Keverjünk össze körülbelül egy rész komposztot két rész kerti földdel vagy palántafölddel, és adjunk hozzá egy kis perlitet vagy homokot a jobb vízelvezetés érdekében. Ez a házi készítésű keverék sokkal gazdagabb és élettel telibb lesz, mint a legtöbb boltban kapható virágföld. A meglévő cserepes növényeinket is felfrissíthetjük, ha a földjük felső rétegét óvatosan eltávolítjuk, és a helyére friss komposztot teszünk.
